A Tokaji Írótábor 40 éven át mindig a magyar szellemi élet nagy kihívásaira válaszolt, szorító közéleti kérdéseket vitatott meg. Az ez évi tanácskozás, amelynek célja a kommunista diktatúra 1945-1965 közötti időszakában elhallgatatott, eltagadott írók visszaemelése volt az irodalmi köztudatba, ugyanilyen közügy, mert nem kaphatunk valós képet az elmúlt évszázad magyar szellemi folyamatairól, ha e folyamatok meghatározó résztvevőinek jelentős részét továbbra is tabunak tekintjük, könyveik egykori bezúzása után az emlékezetünkből is kitöröljük őket.
1990 után megindult már az irodalmi kánonok kiegészítése, és az utóbbi években az olvasó közönség is felfedezett addig elhallgatott írókat, a Tokaji Írótábor tanácskozásán mégis azzal szembesültünk, hogy a feltáró munka az elején tart. A diktatúra első, majd további évtizedei kártevéseinek sokféle módozatára csak módszeres, őszinte és közös erőfeszítéssel deríthetünk fényt, mi, írók, irodalmárok.
A mindig változó kánonok folyamatos kiegészítése, alakítása is ilyen közös tevékenység egy egészséges szellemi életben. Egyetértünk az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének Intézeti Tanácsa által kiadott nyilatkozat megállapításával: mi is „károsnak ítélünk minden olyan szándékot, amely az irodalmi kánonok alakulásának politikai befolyásolására és különösen a kánonok egységesítésére irányul”. Az irodalmi érték meghatározása nem lehet egy szűk csoport privilégiuma. A kánonok ügyénél is fontosabbnak tartjuk azonban a méltányosságot minden értékes műveket alkotó író iránt.
Tokaj, 2012. augusztus 17. péntek, a tanácskozás zárónapján
A Tokaji Írótábor Kuratóriumának tisztségviselői