Tisztelt 42. Tokaji Írótábor! Kedves vendégek! Barátaim!
Személyes visszatekintéssel, illetve egy rövid leltár ismertetésével szeretnék elköszönni a Tokaji Írótábor közösségétől, illetve résztvevőitől.
A XX. században, a 60-as évek elején a hazai belpolitika tele volt győzelmi jelentésekkel. Hangosan hirdették, hogy sikeresen befejeződött a mezőgazdaság átszervezése, megtörtént a szocializmus alapjainak lerakása és egy fejlettebb szakaszba érkeztünk.  – Kezdő, mezőgazdasági, pontosabban szőlész-borász technikusként szembesültem ezzel a hamis helyzetértékeléssel, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megyére még inkább jellemző volt. – Kortársaim és az idősebbek arra is emlékeznek, hogy 1962-ig még az is szempont volt, ki, milyen családból származott. A megkülönböztetést, illetve a hátrányt nemcsak a középiskolai és egyetemi felvételinél, hanem a munkahelyen is el kellett viselni. Sajnos, még 1956 után is sokan azt hitték úgy érezték, hogy demokratikus munkás-paraszt hatalomban élünk s nem diktatúrában. Pedig, semmi sem úgy volt, ahogyan hirdették! – Ezért, 1964-ben szakmát változtattam és elszegődtem közművelődési munkásnak. Igaz, itt sem volt minden és mindenki a helyén, magam is csak később tudtam megszerezni a szükséges, szakirányú képesítést. Tény azonban, hogy házasságkötésem után ezzel a váltással Tokajba kerültem s ennek most augusztus elsején volt 50 éve!
Hét évig a tokaji Művelődési Klub vezetője voltam, 43 év pedig – többek között – az írótáborok szervezésével telt el. 1964-ben, a Tokajban elkezdett közművelődési munkám, 50 év multával, 2014-ben, Tokajban befejeződött.
Azért kértem szót – kedves barátaim – mert ez az utolsó alkalom, hogy visszavonulásom bejelentésen túl, köszönetet mondjak. Elsősorban a mindenhatónak, a sorsnak, önöknek és a családomnak, hogy hosszú ideig részt vehettem a Zempléni Hegyalja névadó városának érdekeit is szolgáló különböző művelődési munkákban. Köszönöm a magyar írótársadalom Tokajt és Tiszaladányt vállaló tagjainak, hogy 42 éven át életben tartották az írótábort, annak találkozási és tanácskozási formációját. Köszönöm a város, az oktatási és kulturális intézmények vezetőinek, továbbá a település polgárainak házigazda és otthont adó szerepét. Örömmel említem az eredményeket, mert az egykor magára maradt, hagyott nagyközség az elmúlt 42 év során visszakapta városi rangját. Tokaj ma is a világörökségi táj és a történelmi borvidék névadó központja. Elnyerte a kultúra városa kitüntetést és újra járási székhely lett. Mindez biztató keret és lehetőség az itt lakók számára. – Köszönetnyilvánításom több önkormányzati és az állami szervezetnek is szól, hiszen az elmúlt 25 évben sokan támogatták az írótábor évenkénti megrendezését, egy-egy rendezvényét, az egyesület fenntartását, a kuratórium működését. A támogatás, az elismerés inspirált bennünket. Generációk nevében köszönöm, köszönjük.
Ugyanakkor azt is elmondom, hogy nem mindenkinek tetszett a Tokaji Írótábor hajdani kezdeményezése, majd az 1989 utáni folytatás és az 1994 utáni időszak sem. Máig ható, tartó ellentétek feszülnek és nem szűnt meg a fenntartások hangoztatása. Néhányan gyanúval fogadták például az írótábor elmúlt 3 évi tematikáját, munkáját. – Mégis, azt gondolom, hogy a tokaji vitáknak voltak és vannak biztató eredményei, s ezért (talán) jó lelkiismerettel vonulhatok vissza, hiszen nem beszélhetünk a tokaji írótábor kiüresedéséről vagy érdektelenné válásáról. Sőt, örülök, hogy a támogatottság és a részvétel az idén negyedszázados csúcsot ért el, a Nemzeti Kulturális Alapnak és a szakminisztériumnak, illetve az írótársadalomnak köszönhetően. – Mindezek mellett és ellenére elismerem, hogy szervizre, frissítésre, átszervezésre bizony szüksége van a tokaji írótábornak, amelyből hitem szerint sok jó is származhat 25 év tárgyilagos mérlege után. A jelenlegi ciklusban érkezett javaslatok, észrevételek hasznosítását az új kuratórium szíves figyelmébe ajánlom.
Barátaim! Összegzésem rövid, töredékes, inkább alkalom és adalék jellegű, de nem kerülhetem meg azt a kérdést, hogy mi is volt az én szerepem az elmúlt 43 évben? – „Háttér ember, szürke eminenciás” – hallottam a könnyen félreérthető megjegyzéseket 1989 előtt és után.  Most kimondom, hogy engem ez a „minősítés” nem zavart, nem bántott. Vállaltam, mert soha nem tapadt hozzá hatalmi kérdés, irányítási vágy, függőségi viszony vagy valamilyen titkos megbízatás, érvényesülés!  Mindezt alapkérdésnek tekintettem! Lényeges és fontos volt számomra, hogy az írótábor hozzájárulhatott az 1989/90-es változtatásokhoz s hogy az elmúlt 20-25 évben a kuratórium munkáját az írótáborosok többsége elismerte, elfogadta s hogy a rendezvényeink, vitáink iránti érdeklődés évtizedek óta folyamatos. Megemlítem, hogy szervezeti és személyi kitüntetésben is volt részünk. (Jobbról és balról is!) A nehezebb ciklusokban sem voltunk, voltam teljesen egyedül, miközben igen fontos és nagyszerű „háttérembereket” ismertem meg.
Mi volt tehát az én szerepköröm? Részese lehettem az induló évek néhány döntésének előkészítésében. Hegyi Imre a HNF megyei titkára például elfogadta javaslatomat az írótábor elnevezésére és székhelyére. Ez 1971 őszén történt. Korábbi tokajiságom okán így részt vehettem 43 írótábori tanácskozás előkészítésében, 42 lebonyolításában. 17 évig szervezeti, 15 évig intézményi támogatással, majd 10 éve 7. emeleti miskolci lakásomról szervezve az ismétlődő írótáborokat. Segítettem Zimonyi Zoltánt az egyesületté válás folyamatában, a kuratórium létrehozásában. Feladataim közé tartozott az évkönyvek és az írótábori újságok megjelentetése. Szerveztem 9 emlékfa ültetését, 18 bronz emléktábla avatását és számos kapcsolódó rendezvény megtartását. 20 évig elláttam a kuratórium titkári és az egyesület jogi képviseletét, amely alól 2014 tavaszán kértem felmentésemet. Röviden ennyi a leltár, amit tettem, tehettem, amihez hozzájárultam, s amelynek felelősségét vállalom. Azaz, ennyi és nem több a szerepem a Tokaji Írótáborok történetében.
A 43 év eredményeinek kritikus számbavétele viszont az utódokra vár. Eddig nem került sor az első 17 év, majd az elmúlt 25 év tanácskozásainak alapos vizsgálatára, tanulmány szintű értékelésére. De a források rendelkezésre állnak, kutathatók. Az 1989 előttiek is.
Javaslom a jövőre átalakuló szervezetnek és a magyar írótársadalom tagjainak, ha kedvük tartja, folytassák az írótáborok szervezését, látogatását. Továbbra is itt, Tokajban! Tiszta hagyományú gyökerekkel.  A írótábor keresse az együttműködést az érintett települések vezetőivel, a helyiektől pedig azt kérem, hogy ne feledkezzenek meg a Millenniumi Irodalmi Emlékpark, illetve az emlékfal ápolásáról, megőrzéséről, fejlesztéséről.
Végül megköszönöm a kuratóriumi tagok munkáját, az elnökök segítségét. Név szerint is említem és szeretettel gondolok Cseres Tiborra, Hubay Miklósra, Székelyhidi Ágostonra, akik már nem lehetnek közöttünk. Köszönöm szépen Pomogáts Béla, Gál Sándor, Vasy Géza, Serfőző Simon, Mezey Katalin és Szentmártoni János elnöki munkáját, szakmai irányítását és barátságát. Számomra megtiszteltetés volt Veletek együtt dolgozni az elmúlt negyed évszázadban.
Tisztelt jelenlévők! Tavaly a megnyitó, most a záró rendezvény résztvevőitől, a tokaji írótábor nyilvánosságától is elköszönök a mikrofon segítségével. – Remélem, megértik és elfogadják, hogy 43 év hosszú idő, s hogy szeretném átadni fiatalabbnak a szervezői stafétabotot.  De nem búcsúzom. – Jó lenne megőrizni a közös írótábori múltat és hasznosítani a tanulságokat. – A következő fél évszázad irodalmi nemzedékének őszintén kívánok 6 puttonyos időszakot és alkotásokat, további tokaji írótáborozásokkal.
Szeretettel és köszönettel
Sáray László