Még vége sem lett az előzőnek, már jön is a következő. Tavaly még olyan távolinak tűnt, de –ha a szervező munkálatokat vesszük figyelembe- a munka véget sem ért. 2015 augusztusában véget ért 43., szeptemberben pedig elkezdtük szervezni a 44. Tokaji Írótábort.

Szinte ki sem pihentük magunkat, éppen egy nagy levegővételre volt idő, már csörgött a telefon; „Ani, nka.hu, a szépirodalom kollégium kiírta a pályázatot, amint tudsz, irány Böszörmény, munka van!” Hurrá! Az örömöm nem volt túl őszinte, de mi négyen, akik aktívan kivesszük a részünket a szervezésből, igazán összeszokott csapat vagyunk, akikkel jó dolgozni, jó a hangulat és igazi csapatként tudunk hatékonyan együttműködni.

A pályázati kiírások csak jöttek és jöttek, és mi be is adtuk sorra mind, időben. A gyakorlati munka mégis márciusban kezdődött, amikor a Tokaji Írótábor Egyesület megtartotta az éves közgyűlését, ahol – még ha kezdetleges állapotban is – megszületett a 44. Tokaji Írótábor programterve, az egyesületi tagság javaslatai alapján.

Az elnökség iránymutatásával megkezdtük az előadók felkérését, a meghívók és programfüzetek szerkesztését, az idei hordó díjasaink kiértesítését, a szállodai szobák lefoglalását és megkezdődött a rendszeres levelezés a kollégium gondnokával, Harmati Tiborral. Tibor egy egészen különleges személye az írótábornak, nélkülözhetetlen, gondolatolvasó, alig kezdek el egy mondatot, ő fejezi be helyettem. Szerdán délután kettőkor egy rendhagyó, különleges kiállítás megnyitójára fog sor kerülni, aminek az előzetes munkálatai hetekkel ezelőttre tehetők, amikor is a Petőfi Irodalmi Múzeum két munkatársa, és Tibor összeültek, hogy a technikai részleteket megbeszéljék. Benkő Andrea, aki a kiállítást fogja megnyitni, lelkesen magyarázta, hogy mit és hogyan képzelt, milyen anyagokból, ami egy hétköznapi embernek totál kínai, de Tibor csak bólogatott és mindent a kértek szerint meg is valósított időre.

Posta János, Papp-Für János, Harmati Tibor, Ványai Anita, Gálné Mező Ivett

De térjünk vissza a mi munkánkra. Vasárnap délután összeült a böszörményi brigád és mindent dobozokba pakoltunk, az összes megcímzett borítékot a jelentkezőknek és előadóknak, az utolsó tűzőgépig és jegyzetlapokra írt telefonszámokig minden Tokajba költözött az irodánkból, ahová már ismerősként térhettünk vissza hétfő reggel 8-kor.

Itt is, az egyik tábort a másik követi, mint láttuk, az iskolában ásványvizes palackok, kottaállványok, ventilátorok hada várta, hogy a zenetáborosok kiköltözzenek és helyüket átadják a Tokaji Írótábornak.

Már ezen a napon megérkeztek a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai, Benkő Andrea és Krámos Zsolt, akik alig várták, hogy a tábor hangosításáért és technikai, informatikai lebonyolításáért felelős munkatársak is megérkezzenek, hogy összerakják a tábor idei újdonságát, a vizuális kiállítást.

Papp-Für János, Krámos Zsolt és Benkő Andrea

Mi rendszerint a kollégium igazgatói irodáját vettük célba először, ahol kipakoltunk, beüzemeltünk mindent, és folytattuk azt, amit Böszörményben abbahagytunk. Forgatókönyveket és névtáblákat nyomtattam, a portára költöztettem a borítékokat, meglátogattuk a szállodákat, hogy személyesen is rákérdezzünk, minden rendben van-e. Néha benéztünk az iskolába, hogy nyomon kövessük a kiállítás előmunkálatait, de olyan szakemberekkel vagyunk körülvéve, akik egyáltalán nem szorulnak segítségre, egyszóval profik. Olyan csendben és rendben dolgoztak az iskola termében, hogy csak néha törte meg a gondolataink és lázas emailezgetésünk csendjét, Andrea egy-egy kacaja, ami mindenkit jó kedvre derített.

Délután 18.47-kor írom a naplót, az egyikünk a fotelban ül fáradtan, a másik az asztalnál telefonál, a harmadik parkol az autóval, a negyedik épp egy rádió interjút beszél le. Nem unatkozunk, és holnap sem fogunk. Bár a holnapi nap forgatókönyvét és a teendő listáját még nem írtam össze, de biztos vagyok benne, hogy az egy helyben ülés és várakozás nem fog szerepelni rajta. A tábor lakóinak egy része már kedden este meg fog érkezni, a portaszolgálatos társam, Eszter is, akivel elfoglalhatjuk az információs pultot, és várhatjuk a folyamatosan érkező vendégeinket, a tábor benépesülését. Kezdődjön hát!

Ványai Anita