„Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs…”   (Arthur Schopenhauer)

Tisztelt ünneplő tokajiak! Kedves Barátaim!                                                                                                                                                       Első alkalommal beszélek az Emléknap és a Városnap mikrofonja előtt, ezért el mondom Önöknek, hogy szerény, de személyes szerepem volt a Magyar Kultúra Napjának országos kezdeményezésében, majd a tokjai Emléknapok elindításában.  Az országos program kidolgozására 30 évvel ezelőtt, Budapesten került sor. 1988-ban, megyénket képviseltem a Nemeskürty István által vezetett Művelődési Bizottságban. Ez a testület karolta fel Fasang Árpád ötletét, amely eredendően a magyar nemzeti kultúra, s ezen belül az irodalom, a nyelv és a zene nagyobb megbecsülésére irányult. Programunkat a HNF Országos Tanácsa 1988 decemberében jóváhagyta. A Felhívást a napilapok ismertették. Így került sor a Magyar Kultúra Napjának első ünnepére 1989. január 22.-én, még a Hazafias Népfront ernyője alatt. Egy ével később, a rendszerváltás küszöbén kísérlet történt a rendezvény kisajátítására, de emiatt az emléknap 1990-ben nem maradt el. Végül, az új, szabadon választott kormány magára vállalta az Emléknap országos gondozását. Mégis, e napok közeledtével mindig volt egy-egy provokatív megjegyzés, amely a művelődés szervezőit megzavarta és megosztotta. Sajnos, írók, újságírók, televíziós személyiségek élcelődtek, hogy a globális világban kell e, beszélhetünk e magyar kultúráról s nemde éppen a nemzeti irodalom a legnagyobb akadálya kultúránk nyugati piacosításának, amely, akkor, egy szűk csoport számára hasznos kitörési pontot, „fejlődési irányt” jelentett. Zavaros okfejtésekre vállalkoztak nemcsak politikai, hanem szakmai lapok is. Később, valamelyest alább hagyott a vita és a megyékben is elterjedtek a megemlékezések. Ennek ellenére eltelt bő tíz év, amikor, a Millenniumi évforduló és Tokaj Világörökségi rangra emelése végre eszünkbe juttatta: nagyon jó lenne, ha Tokajban is lennének hasonló rendezvények! A kezdeményező szerepet az írótábor vállalta.  A kuratórium elnökével, Székelyhidi Ágostonnal készített tervünket a városvezetés 2003-ban elfogadta. A Gimnázium örömmel csatlakozott és otthont is nyújtott. A programot kezdettől fogva együtt szerveztük és a költségeket is megosztottuk.

Az első Kultúra Napi rendezvény Tokajban, a Gimnáziumban volt 2004 január 22-én. Tokaj Város Önkormányzatának és a Tokaji Írótábor kuratóriumának rendezésében. Később a helyszín megváltozott és eltelt 15 év.

Az emléknap történeti, irodalmi értéke, a kulturális hagyaték jól ismert, de a 15. évfordulón ideillőnek tartom az alapok újraemlítését, hiszen a történelmi jelenségek és körülmények egyedi módon ma is Tokajhoz kötődnek. Irodalomtörténetünk szerint Kölcsey Ferenc 33 évesen, ezen a napon véglegesítette a Himnuszt, 1823-ban, 195 évvel ezelőtt. Költeménye azóta a magyarok fohásza, törvénybe foglalt nemzeti jelkép.  Keletkezési időpontját az Országgyűlés avatta a Magyar Kultúra Napjává. Ez a nap tehát ünnepnek számít mindenütt, ahol élnek a magyar irodalom és a nyelv használói, oltalmazói, szerte a nagyvilágban. Hiszem, hogy a mai napon számos magyar közösségben, a költő szavait idézve hangzik el a könyörögés: „Szánd meg Isten a magyart, mert megbűnhődte már nemcsak a múltat, hanem a jövendőt is.

Kölcsey Ferencnek köszönhetjük, hogy a ma is indokolt könyörgés mellett sajátosan és egyedi módon ünnepelhetünk, hiszen Tokajnak kivételes köze van a Himnuszhoz! Sorait hallgatni, énekelni eben a városban különös kegy: jóérzés és egyben figyelmeztetés. Így érezhettük, amikor történelmi sorsunk dicsőségéről, romlásáról és reményéről énekelt a tokaji kórus, illetve a költemény egészét elmondó Jánosné Magda asszony.

 Fontosnak tartom, s ezért felidézem Székelyhidi Ágoston irodalom- és művészettörténész gondolatait, aki 2004-ben úgy fogalmazott, hogy „a Himnusz hatalmas ívében Tokaj, a történelmi dicsőséget fejezik ki! A maradandóság, a nagyság, a gyarapodás hordozójaként szerepel a Kárpátok, a Tisza, a Duna és a Kunság társaságában. Mert az alföldi Kunság az országnak búzakalászt érlel, Tokaj pedig termő szőlővesszőt nevel. Ez a kiválasztott szerep övezi kivételes és örök ranggal Tokajt!

Kérdés, persze, hogy amikor olvassuk, mondjuk, vagy énekeljük a 195 éves költemény nekünk oly kedves sorait vajon, átéljük e mindig, hogy ezek a szavak isteni ajándékról, ajándékozásról szólnak? Mert ha a nektár, az európai kultúra ősi görög világképében az istenek itala, akkor Tokaj, isteni ajándékul kapta szőlővesszeit, amelyek isteni ajándékot teremnek. Jelképesen, de Tokaj ezt az isteni ajándékot jelenleg is birtokolja és erre az ajándékozásra ma is képes! A Himnuszbeli Tokaj kivételes szerepét ez a birtoklás adja és ez a képesség teszi kiváltságossá!  A 21. században is!”  Ezért lenne üdvös – mondom én – ha Tokajnak ezt a kivételezettségét mindenki megértené és tiszteletben tartaná. Másképpen: védelmezzük a Himnusz adta, közel 200 éves nemzeti örökséget, a tokaji nektár dicsőségével együtt. Egyébként ez a kívánalom a borvidék valamennyi településének közös érdeke és felelőssége! Az itt élők számára viszont több, mert szellemi és erkölcsi indítékú feladat is!  Ezért, fáradhatatlanul keressük és szólítsuk meg – újra és újra – a számba vehető és megnyerhető együttműködőket és anyagi támogatókat!

Az említett gyökerek ápolására szegődött a Tokaji Írótábor, amely 1972 óta bizonyítani akarta és tudta szándékát, különösen 1990 után.  32 évvel ezelőtt, az írótábornak szerepe volt – például – a városi rang visszaszerzésében. Később a Millenniumi Irodalmi Emlékpark létesítését kezdeményeztük és vállaltuk az emlékpark évenkénti gyarapítását. Megjelentettük a Tokaj a magyar és Tokaj a világirodalomban című díszes kiadványt. Részünk volt abban is, hogy Tokaj és környéke 2003-ban a Világörökség részévé vált. Segítettük, hogy az írótábor legyen érettségi tétel a Tokaji Ferenc Gimnáziumban. 2004-ben pedig új hagyományt indítottunk útjára, a Himnusz 180. évfordulóján.  Azóta folyamatosan, most éppen a 15. alkalommal tartjuk – közösen – a Magyar Kultúra Napját. De, emlékszem a Biblia évére, annak alkalmi díszkiállítására, amikor Tokajt, a kultúra városát köszöntöttük, az országos elismerés évében. Szívesen említem, hogy a Paulay Ede Színház az írótábor számára is nyitva állt. Évente ide hívtuk közös találkozóra a város és környékének irodalom-és művészet barátait. Ez a program jelenleg is az írótábor egyik rangos, nyilvános, ismétlődő nagyrendezvénye. – Az elmúlt évben – a tábor szervezője, Papp-Für János költő – új helyszínnel és programmal gyarapította az írótábori szervezet és a város kapcsolatát, megújító szándékkal és hagyományteremtő céllal. – Az írótábor tehát ilyen módon és formában tudta segíteni, kiegészíteni jelképesen a tokaji szőlőgyökereket ápolók tudatát, közösségi szemléletét és kulturális életét. – Miközben, a tokaji írótábor saját önfenntartásáért is küzdött az elmúlt 15 évben, szerencsére nem eredménytelenül!  Dicsekvés nélkül megállapítható, hogy a tokaji tábor megőrizte működési képességét és évente, sikeresen megtartotta nyári, tokaji összejöveteleit. Nem volt kieső év 1990 óta! Az egyesület – ma már – 45 év tapasztalatával rendelkezik. Tanácskozásait általában 200-fős érdeklődés kíséri. Országos vitát váltott ki a témakörök megválasztása és az irodalmi egyoldalúság csökkentésére tett tokaji kísérlet. Még jogosultságunkat is megkérdőjelezték.  Az írótábor többsége azonban kitartóan és meggyőzően érvelt irodalomgyarapodásunk, felejtésre ítélt értékeink visszaperléséért, minden esetben a másik oldal képviselőinek meghívásával, illetve jelenlétében. Felkészült előadók vitáztak egymással. Az eredmények biztatóak, mert az írótábor kisugárzása, szellemi ereje az utóbbi évtizedben erősödött, de elégedettek nem lehetünk, mert az írótársadalom továbbra is megosztott, feldarabolt és a támogatások megítélését továbbra is indulatos politikai, ideológiai harc kíséri. Az irodalom szerepe és tekintélye ma is elvitatott, társadalmi súlya alacsonynak mondott. A támogatás kezelését – „kormánypártiak és ellenzékiek” egymás szemére vetik. A kormányzat – a demokráciára hivatkozva – „mindkét félt” támogatja. Emiatt csak látszatelmozdulásról beszélnek az úgynevezett jobboldalon és kevés szó esik a tényleges irodalmi teljesítményekről. Az úgynevezett baloldal viszont elfogadja a támogatást, de mert félti a korábbi hatalmi egyensúlyát, amelyre egyedül tartja alkalmasnak magát, ezért egyre gyakrabban „rendőrért” kiált és „diktatúráról” beszél.

A Kultúra napján fontosnak tartom hangsúlyozni a mai fiatal és közép-generáció felelősségét, amely nem kevesebbről szól, mint, hogy megtarthatjuk e saját nemzeti kultúránkat, vagy hosszabb távon lemondunk róla. Szerintem, kiállás és harc árán lehetséges a magyar nemzet és kultúrájának fenntartása, megtartása, akár a 21. század második felében is. De ehhez szilárd hitre, bizalomra és közösségeink összefogására van szükség. Sok múlik azon is, hogyan tudjuk alakítani az állami felelősség érvényesülését, amelyre elvitathatatlan igénye és illetékessége van Tokajnak, Tokaj-Hegyaljának, és talán az írótábornak is!

Ugyanakkor, az is társadalmi érdek, hogy a magyar kultúrát, a szomszédok és más népek kultúráját széles összefüggésben és egyre nagyobb körben ismerjük és osszuk meg egymás között, miközben a sajátunk egyediségét, múltját és szelídségét hirdetjük, követjük.                                                                                                            Legyen az is evidencia, hogy a magyar kultúra kiérdemelt figyelmet és támogatást érdemel a mindenkori kormánytól. Csak így képzelhető el, hogy nemcsak reményt és demokratikus jövőt kínálunk gyermekeink, unokáink számára, hanem magas színvonalú képesítést is adunk és a 21. századhoz méltó élet-körülményeket kínálunk a Kárpát-medencében maradó, élő utódainknak.

Kedves barátaim! Az értékek őrzése és hasznosítása mellett ideje van a hosszabb távú gondolkodásnak, a fejlesztési, továbblépési terveknek is. Maradjon első helyen a nemzeti érdekérvényesítés, a kulturális hagyaték örök érvényessége! Nemzeti imádságaink tiszteletére gondolok és azokkal értek egyet, akik szerint sem a Himnuszt, sem a Szózatot nem kell leporolni, rövidíteni, parodizálni, vagy átírni, arra hivatkozva, hogy ez a műfaj az irodalom köznyelve.  Az viszont a mi felelősségünk, hogy az ifjúság ismerje és magáénak érezze az irodalom csúcsteljesítményét, vagy a magyarság zenei hagyatékát. Unokáink unokái csak így lehetnek büszkék féltve őrzött nemzeti kincseinkre.

Természetesen vannak más, „reál-feladatok” is. Polgármester úr is beszélt fejlesztésekről. Ez sokak számára jó hír és öröm. Annyiban egészítem ki, hogy szerintem indokolt, szükséges és elérhető cél lehet a Tokaji Irodalmi Emlékpark méltó felújítását szorgalmazó ismétlődő indítványom és az a javaslat is, hogy a diákoknak és az íróknak otthont adó tokaji kollégium komfort-fokozatát emeljük meg, a 21. századi elvárásoknak megfelelően! Mondjuk egy komplett, a város és környékét érintő és kormánytámogatást is élvező – a tokaji vár rekonstrukcióját is magába foglaló – konkrét nemzeti program keretében, amelyre az itt lakók, de Tokaj barátai, elszármazottai is sokan várnak, régóta vágynak.

Befejezésül, mert hiszem, hogy a közkultúrához az irodalom ad a legtöbbet, s mert ez is hagyomány Tokajban – megbízásom szerint- bejelentem a 2018. évi 46. Tokaji Írótábor programját, amely az idén is négynaposra tervezett. Az irodalmi nagyrendezvény augusztus 16. és 19. között zajlik, sok helyszínen. Az elnökség az évfordulókhoz kapcsolódva, a 100 éve befejeződött Nagy Háború 20. századi irodalmának áttekintését és hiányait szeretné számba venni, külön kitérve a 110 évvel ezelőtt indult Nyugat című folyóirat jelentőségére, hatásának, befolyásának értelmezésére, értékelésére.  A megnyitó az első nap délutánján lesz. Este a színházba invitáljuk az írókat és a tokajiakat. A késői órákban az irodalom fiatal képviselőinek újabb csoportja mutatkozik be a Rákóczi teraszon. A második napon indul a tanácskozás, a szokásos plenáris ülés, meghívott előadókkal. A 3. napon folytatódik az eszmecsere, de már munkacsoportokban. Igény szerint, az írók Tiszaladányba is ellátogatnak.  A programban szerepel kiállítás-megnyitó tárlatvezetéssel, de lesz koncert és kulturált borkóstoló is, a 24.  Az utolsó napon pedig az emléktábla avatás. Eddig Tompa Mihály, Kölcsey Ferenc és Ady Endre neve került szóba! Szombaton, augusztus 18-án, Papp-Für János titkár úr másodszor várja a tokaji családokat, a kisgyermekeket a város főterére, újabb, vidám együttlétre. Az írótábort a szokásos fogadás zárja, az elismerések átadásával, az állami ünnepet megelőző napon. Ez a rövid vázlata a 2018. évi Tokaji Írótábornak. Az elnökségi Felhívás közzétételére tavasszal kerül sor. Az 50. írótábortól még négy év választ el bennünket, de remélem, hogy akkor is lesz írótábor és az is Tokajban!

Kedves barátaim!  Ma jó érzéssel és szeretettel tisztelgünk Kölcsey Ferenc úr előtt, Himnusz költeményének születésnapján, azt sem feledve, hogy idén lesz halálának 180. évfordulója.                                                                                                                                               A mai nap még egy Új Év kezdetének számit, ezért én is azt kívánom, hogy a 2018-as év hozzon sok-sok kulturális élményt Önöknek, Tokaj város valamennyi jólelkének.

Köszönöm, hogy 15 éven át itt lehettem Önökkel a Kultúra Emléknapján, amely évről évre számomra is hitet adott. Jó lenne, ha a fiatalabb nemzedéknek is lenne esélye, lehetősége és igénye a következő 15 évben a januári, közös megemlékezésekre. Már csak 3 év és nagykorúvá válik egykori kezdeményezésünk!  Talán ez a felelősség is összeköthet bennünket.

A másképpen gondolkodó barátaimnak tartozom azzal a megjegyzéssel, hogy jegyzetem nem azonos a Tokaji Írótábor hivatalos véleményével!  Írásom, egy volt hegyaljai, tokaji lakos, valamint az írótábor korábbi szervezőjének a nézetét, ha tetszik elfogultságát tükrözi, amely csak egy álláspont! Felfogható az idősebb korosztály látásmódjának, akár rögeszméjének is. Vállalom. Mint ahogyan az egyesület vezetőinek felkérését is vállaltam a mai szólásra, de nem kizárólagosan a szervezet nevében. Ilyen megoldás 15 évenként csak egyszer fordul elő. Élve az alkalommal, jó szívvel ajánlom, hogy újabb 15 év múltával legyen 30. évfordulója is a Kultúra Napjának, itt, Tokajban. Ehhez, az kell, hogy a városvezetés maradjon együttműködő partnere és segítője a Tokaji Írótábornak. Látható, hogy a Városnap és a Kultúra Emléknapja továbbra is jól megfér egymás mellett.  Májer János úr és Posta György úr szerencsés döntést hozott, amikor a korábban, a két önálló rendezvény – a Városnap és a Kultúra Napja – egybekelt. Ma csak rajtunk múlik, hogy ne az „és”-en legyen a hangsúly!

Tisztelt jelenlévők! A Himnusz és a kultúra összetartó ereje 2018-ban is arra figyelmeztet bennünket, hogy Tokaj, mint „Hegyalja címere” a következő évtizedekben is őrizze meg történelmi kiváltságát és támaszkodjon védelmezettségére! Művelődéstörténetét pedig kezdeményező, példamutató és integráló szerepével formálja tovább! Mindez kitartó szándék és akarat, valamint a térségi, a hegyaljai együttműködés megkerülhetetlen kérdése! Nincs ugyanis okos Hegyalja-politika bölcs Tokaj-politika nélkül! Természetesen nem csak szép szavakkal, ígéretekkel, hanem tenni akarással és sok-sok munka, áldozat árán!

Jól ismerjük a nehézségek sorát, például a térség munkahelykínálatát, mégis bíznunk kell a kultúra összetartó erejében, az itt élők képességében, az állami felelősségvállalás és támogatás várható növekedésében.

Gratulálok a mai közös ünnep szervezőinek, szereplőinek. A kitüntetések városnapi kötése a kultúra napjához nagyon szép és példamutató gyakorlat! Illik a település, a járás szellemiségéhez, Tokaj világhírű szerepköréhez és erősíti a város megtartóerejét. Szívből gratulálok a legjobb teljesítményt nyújtók rangos elismeréséhez.

 Éljen a Magyar Irodalom, szeretet városunk és zempléni térségünk, Tokaj, Tokaj-Hegyalja!                                                                                                                                           Jegyzetem címére gondolva nem felhőtlen optimizmussal, de bizakodóan zárom Kultúra és Városnapi jegyzetemet.  Isten áldja meg Önöket!

Tokaj, 2018. január 22.

Sáray László ny. művelődésszervező