Minden képzeletet felülmúl az a munka, amely egy ilyen nagy létszámú tábor szervezésével jár.
Egész éves hajtás, folyamatos csapatmunka és jelenlét szükséges ahhoz, hogy komoly munkát végezhessünk. A Hajdúböszörményi Írótábor is igazán nagy kihívás, persze teljesen más az identitása, bár létszámban ugyan nem sokkal, de alulmúlja a tokajit. Idén hozzávetőleges számítás alapján napi átlag százhetvenen leszünk, ami hatalmas szám.
A 45. Tokaji Írótábor elég sok reformon esik át idén, több helyen is igyekszünk változtatásokat bevezetni. Idén először négynaposra bővítjük a tábort, hogy több levegő legyen az idelátogatóknak. Eddig minden esetben szerdától péntekig tartott, idén csütörtöktől vasárnapig lesz, ennek fő oka, hogy a fiatal vagy középkorosztály nagy eséllyel dolgozik a hétköznapokon, és így sokakat megfosztanánk a lehetőségtől, márpedig az idősebb generációk megtartása és aktivitása mellett elengedhetetlen feladatunk a fiatalítás, a következő generáció megszólítása, esetleges kinevelése, hogy legyen utánpótlás.
Jelentős reform még, hogy szombat délelőtt a gyerekeké a főszerep, hiszen nekik és családjaiknak szervezünk tartalmas, minőségi szórakozást. Zenés rendhagyó irodalomórán vehet részt a közönség, mely interaktivitásával, kortárs irodalmi játékaival, feladataival igyekszik értéket közvetíteni a Másik oldal zenekar közreműködésével. Ezután Tompeti és Barátai műsora következik, mely hihetetlen népszerű a legfiatalabbak körében, majd Gyuri Bohóc bűvész showja zárja a programok sorát. Emellett olyan kísérőprogramok is lesznek, mint kürtőskalács- és lángossütés, fagylaltozás, arcfestés tokaji írótáboros lufifújás, lufihajtogatás, ugrálóvár, trambulin, pónilovaglás, must-mustra, aszúszemkóstolás. Igazán izgalmas és mosolyt fakasztó szombati napunk lesz.
A magyar irodalom közvetítésének kihívásai, változásai és módozatai Arany Jánostól napjainkig című tanácskozás már címében is jelzi, hogy a téma kimeríthetetlen, az irodalom közvetítésének kérdése folyamatos, létező probléma. „Hogyan lehet, hogyan tudjuk összehangolni az írott kultúrát a mai társadalommal? Lehet-e hallhatóvá tenni az élet szinte pusztulásig némult regisztereit a hétköznapi életre hangolt fülek számára? Miért olyan fontos össze/visszakapcsolni a generációk szétszóródott rétegeit?” Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásáért érdemes dolgozni egész éven át.
De már csörren is a telefon, Ferdinandy Gyuri hív, hogy hazaértek Amerikából, és tudnak jönni Tokajba, nagy öröm. Javítom a résztvevők számát százhetvenkettőre.
Papp-Für János